A mai napon az utolsó Malév gép (HA-LQC) is elhagyta Budapestet, ezennel a Q400-as flotta is elveszett. Történt azonban más is, megjöttek a csöcsök... akarom mondani a Ryanair.
Szeretem a csöcsöket, melleket, ciciket, kebleket, nevezzük őket bárminek is. Szép látványt nyújtanak, művészek évszázadok óta tárják elénk őket kendőzetlenül a maguk valóságában. Szerintem nincs azzal semmi baj ha nyilvánosan találkozunk velük itt-ott.
Ryanair kisasszonyok. Itt még ruhában.
De azt sosem fogom megérteni, hogy egyesek miért találják a melleket marketing aduásznak. Sportkocsi, sör, golfkészlet és bármilyen motoros láncfűrész eladható pucér vagy legalább is erősen lengén öltözött lányokkal, mi meg örülünk, hogy az unalmas reklámidőt nem haszontalanul töltik ki és legalább ilyenkor nézhetünk valami érdekeset megfelelő szexuális preferencia esetén. Na de mi van akkor ha egy olyan cég próbál szinte meztelen macákkal eladni valamit amelynek a profiljába olyannyira nem fér bele az ilyesmi, hogy tekinthetjük ezt PR öngólnak? Röhögünk? Szánakozunk? Tapsolunk?
A szilikon betétek mellé észt is adtak. Tudták, hogy Olaszországban vannak.
Malév ment, Ryanair jött és hozta magával a csöcsöket amiket kipakolhat a sajtótájékoztatóra. Értem amúgy a repülés és a bikini közti párhuzamot, egy akciós nyaralást hirdető reklámfilmben pont az ilyesmi lesz kúl. De egy zártkörű sajtótájékoztatón nem túl giccses, főleg egy légitársaságtól? De! Mint egy luxusprosti flitteres arany ruhában az Operabálon. További szót nem vesztegetek a témára. A torta biztosan finom volt.
A fotók forrása az Airportal.hu volt. Köszönöm nekik!
