Winston vagyok

Azt hiszem természetemnél fogva szimpatizálok az olyan szerveződésekkel, melyek a föld alatt megbújva harcolnak az emberi jogokért és szembe helyezkednek az olyan hatalmakkal, melyek visszaélnek az erejükkel. Épp ezért szoktam elégedetten kuncogni, mikor az Anonymous egy zsíros célpont ellen intéz támadást. Fegyvergyárak, rabszolgatartó megavállalatok, kormányok számára lehallgatást végző szervezetek és a karhatalmi erők weboldalai ellen támadnak többnyire. Persze a nyugat szereti kisajátítani a célpont szerepét, de a valóságban az Anonymous épp úgy támadja a szíriai kormány hivatalok portáljait, tiltakozásul a békés tüntetők legyilkolása ellen, mint a CIA szervereit. Nincs a jelenkorunk hatalmi pólusai között olyan melyet kímélnének az Anonok. Persze nem nehéz így kivívni a kormányok kitüntető figyelmét és rövid úton a kormányhoz hű sajtóban már nem csak hacker csoportként hivatkoznak rájuk, hanem terrorista szervezetként.

Őszintén szólva a legkevésbé sem izgat a dohányipar sorsa, ám napi hírbarangolásom során valamin megakadt a szemem. Újra.
 

Történt, hogy a Népszabadság megszellőztette, a dohánytörvényt egy dohányiparban érdekelt mágnás segítségével hozták össze és milyen meglepő ebben neki is lecsöppen némi haszon. Persze, hiszen fáradtságos munkával segíti a kormány, Magyarország és az egész nemzet munkáját. Biztosan megérdemli. A segítő kezek gazdáját Sánta Jánosnak hívják aki a DBMSZ elnöke és a Continental Dohányipari Zrt. vezetője is egyben.

Sánta magyarázata azonban érdekes. Azt állítja nincs a háttérben érdekorientáltság, Lázár János és a kormány csak szakmai egyeztetés céljával kereste meg, ő pedig boldogan igent mondott. Miért is ne mondana? Hiszen segítheti a magyar gazdaságot a talpra állásban és nem mellesleg a Continental is úgy juthat illetéktelen gazdasági előnyhöz, hogy nem kell érte megdolgoznia, így pedig a konkurens (és nem mellesleg sokkal nagyobb, a piac 80%-át uraló) dohányiparosok egy laza tollvonással mehetnek a kispadra.

Furcsa felfogása ez a szakmai egyeztetésnek. Miután a kormány sem a médiatörvény, sem a drogtörvény kapcsán nem volt hajlandó egyetlen szakmai hangot sem meghallgatni, furcsa, hogy pont egy olyan embert bíznak meg a dohánytörvény kidolgozásával (vagy legalább is egy kis segítséggel) akinek magának is érdekeltségei vannak a dohányiparban. Pontosabban szólva semmi furcsa nincs ebben, így működik a korrupciós gépezet. Nem akartam egyébként pont ezt a dohánytörvényes mizériát kiemelni, hiszen napi szinten hallani ilyeneket. Mellesleg kísértetiesen hasonló a módszer, mint ami a Malév csődjéhez vezetett, majd a felszámolást ugyan azok a körök végzik akik a légitársaságnak exkluzív módon megalkotott csődvédelmi törvényben is olyan lelkesen segédkeztek. Szóval ez már napi rutin.

Viszont amit ritkán hallasz a legutóbbi választások óta: "Szakmai egyeztetés". Sajnálatos, hogy csak ilyen kontextusban.

A mai napon az utolsó Malév gép (HA-LQC) is elhagyta Budapestet, ezennel a Q400-as flotta is elveszett. Történt azonban más is, megjöttek a csöcsök... akarom mondani a Ryanair.

Szeretem a csöcsöket, melleket, ciciket, kebleket, nevezzük őket bárminek is. Szép látványt nyújtanak, művészek évszázadok óta tárják elénk őket kendőzetlenül a maguk valóságában. Szerintem nincs azzal semmi baj ha nyilvánosan találkozunk velük itt-ott. 

Ryanair kisasszonyok. Itt még ruhában.

De azt sosem fogom megérteni, hogy egyesek miért találják a melleket marketing aduásznak. Sportkocsi, sör, golfkészlet és bármilyen motoros láncfűrész eladható pucér vagy legalább is erősen lengén öltözött lányokkal, mi meg örülünk, hogy az unalmas reklámidőt nem haszontalanul töltik ki és legalább ilyenkor nézhetünk valami érdekeset megfelelő szexuális preferencia esetén. Na de mi van akkor ha egy olyan cég próbál szinte meztelen macákkal eladni valamit amelynek a profiljába olyannyira nem fér bele az ilyesmi, hogy tekinthetjük ezt PR öngólnak? Röhögünk? Szánakozunk? Tapsolunk?

A szilikon betétek mellé észt is adtak. Tudták, hogy Olaszországban vannak.

Malév ment, Ryanair jött és hozta magával a csöcsöket amiket kipakolhat a sajtótájékoztatóra. Értem amúgy a repülés és a bikini közti párhuzamot, egy akciós nyaralást hirdető reklámfilmben pont az ilyesmi lesz kúl. De egy zártkörű sajtótájékoztatón nem túl giccses, főleg egy légitársaságtól? De! Mint egy luxusprosti flitteres arany ruhában az Operabálon. További szót nem vesztegetek a témára. A torta biztosan finom volt.

A fotók forrása az Airportal.hu volt. Köszönöm nekik!

Mindig öröm arról olvasni, hogy nyomorúságunkról mi magunk tehetünk, mert egyszerűen nem érdemeljük meg a jobb sorsot. Most Dux László magyarázta el, hogy miért kellett csökkenteni az államilag finanszírozott (bocs: ösztöndíjas) felsőoktatási helyeket a közgazdászok körében. A csökkentés valójában egy durva tövig metszést jelent, de ezen most felszínesen átsiklunk. Az érvelése kézenfekvő, logikus, következetes és bármilyen kocsmai politizálás alatt előrántható. Itt valahol véget is ér az érvelésének használati értéke.

Elmondása szerint azért nem érdemlik meg a leendő közgazdászok az állami finanszírozást, mert később ők lesznek az adóelkerülés mesterei, akik ártanak az államnak. A fennmaradó mindössze 250 ösztöndíjas hely pedig csak a "közgazdaság-tudomány művelésének fenntartására" kell. (Gondolom így könnyebb az állami szférában dolgozó fejvadászokat a hallgatókra küldeni, hiszen a NAV-nak szüksége van utánpótlásra. - a szerk).

Ez az érvelés abból indul ki, hogy mindenki bűnöző, már azt megelőzően, hogy a cselekmény megtörtént volna. De ez a logikai láncolat csak akkor állná meg a helyét, ha létezne olyan képzés ahol a tolvajkulcs használatát oktatnák (helyesbítés: biztosra veszem, hogy van ilyen képzés, de ezeket az embereket állami szolgálatra tenyésztik). Persze láthattunk már eddig is példát arra, hogy miként működik a "tolvaj vagy mielőtt lopnál" elve. Gondoljunk a szerzői jogokat védő Artisjusra, mely kiállítja azokat a szépen csillogó hologramos matricákat, melyek majdnem minden adathordozón ott vannak. Persze ezek nem csak esztétikai értéket hordoznak, hanem azt is jelentik, hogy a termék árába beépített adót megfizeted ha megvásárolod. Így ha CD-t vagy DVD-t (újabban hordozható HDD-t és SSD-t) vásárolsz akkor bizony az ÁFA mellett a szerzői jogi adót is megfizeted.

Miért? Mert LOPSZ! Azért!

Mit lopsz? Zenét, filmet, képet, azaz mindenféle szerzői jog által védett audiovizuális tartalmat. Már az előtt megfizettetik veled ezek eltulajdonításának költségeit mielőtt benned felmerülne a gondolat, hogy kalózkodj. De akkor is meg kell fizetned ha nem kalózkodsz. Ráadásul a hordozható merevlemezek és SSD-k esetében ez a többlet teher akár több mint 10.000 forintos összeg is lehet az elérhető tárterület függvényében. Teljesen lényegtelen az Artisjus és az országunk döntéshozóinak a szemében, hogy te esetleg nem tárolsz az adathordozóidon kalóz másolatokat, hanem te igen is megvásárolod őket.

Dux László gondolatmenete és az Artisjus gyakorlata között pedig ez a legnagyobb hasonlóság! Azért vagy bűnöző, mert lehetőséged van rá! Ezt pedig az állam nem fogja támogatni. Csak éppen ez igazságtalan és nem tesz különbséget becsületes és becstelen között.

De ne lepődjünk meg, hogy pont olyan helyen fogannak meg ilyen gondolatok, ahol burjánzik a korrupció. Elcsépelt közhely, de most talán igaz: "Mindenki magából indul ki."

Ja és kérdezem én: Van elég emberünk aki ért a gazdaságtudományokhoz? Nem... nem azokra gondolok akik puskákkal és "éppen csak elégséges" osztályzatokat, meg összelopott szakdolgozatokkal és disszertációkkal végeztek, majd valahogy benyalták magukat a politika vérkeringésébe. Hanem IGAZI hozzáértőkről.